Bô

A Kobudósok első fegyvere a Bô, ami egész életük során végigkíséri őket.

Okinawán “Konpo”-nak, Japánban “Komb”-nak is nevezik.

Az ideális Bô közepe vastagabb, végei vékonyabbak. Az elkeskenyedő végek nagyobb rombolásra képesek. Szokásos mérete 6 láb (1,83 m), más néven Rokkushaku bo (rokku = 6, shaku = a lábhoz közeli mértékegység). Anyaga Okinawa szubtrópusi övezetéből származó keményfa.

A Bô méretei és alakja, anyaga is változhat. Vannak teljesen hengeres, hatszög keresztmetszetű Bô-k és vannak más hosszúságok is. A leghosszabb Bô - a Bajobô (ló Bô) - 13 láb (közel 4 méter) hosszú.

Az összes fegyver közül a bot az ember legrégebbi társa. Az ókorban a Bô-t hétköznapi eszközként használták a mindennapi életben: parasztok, kereskedõk, kézmûvesek, harcosok, szerzetesek. A mindennapos használat során csiszolódott a Bô kezelése, és ezekből a praktikus mozdulatokból alakult ki a Bô harci használata. Ezt az eszközt lehet a legsokoldalúbban használni, ennek megfelelően rendkívül sok technika, és Bô kata fejlődött ki.

Ez a Kobudo alap fegyvere, az, amivel először ismerkednek meg a kobudokák. A Bô-val való gyakorlás során megtanulják összehangolni a test és a fegyver mozgását.

Az Okinawa Bô technikák célratörőek, és gyorsabbak, ebben különböznek a szamuráj Bô technikáktól (Kombô).